Edmund S. Phelps munkásságát időrendben és témakör alapján három nagy területre oszthatjuk fel. Pályájának kezdeti szakaszán a növekedéselméletet kutatta, az 1960-70-es években az infláció és a munkanélküliség kapcsolata foglalkoztatta, a nyolcvanas években pedig a makroökonómia dinamikus szemléletmódjának kialakításában vett részt. A makroökonómiában elért eredményeiért - amelyeket az alábbiakban röviden ismertetünk - a 73 éves Edmund S. Phelpset a Svéd Királyi Akadémia 2006. október 9-én Nobel-díjjal jutalmazta.

Nyugaton két gazdasági berendezkedést különíthetünk el. Számos nemzet – beleértve az Egyesült Államokat, Kanadát és az Egyesült Királyságot – magántulajdonon, magánkezdeményezésen alapuló rendszert működtet. Ezen rendszerek közös jellemzője a vállalkozói ötletek megvalósítása iránti nyitottság és a sokféle, a fejlődéshez finanszírozói oldalon hozzájáruló befektetői stratégia. Bár sok újítás már létező vállalkozásoktól ered, a gyógyszeriparban például számos újonnan alapított, kezdő cég is képes innovációra, sőt, a legátütőbb sikereket ezek érik el. Ez a szabad vállalkozás gondolata, más néven a kapitalizmus.