A Corvinus Egyetemnek 45 éve vagyok oktatója. Azóta már a harmadik nevét viseli. Mindegyik korszakára az volt a jellemzõ, hogy minõségi közgazdászképzés folyt falai között. Ez a minõség idõnkét volt jobb, vagy rosszabb, de mindig megütötte azt a szükséges minimális színvonalat, amelynek birtokában egyáltalán közgazdászképzésről lehet beszélni. Diplománk konvertibilis volt, ami azt jelentette, hogy többnyire külföldön is jól boldogultak vele. Nem kellett soha szakmai kisebbrendűséget éreznünk. Megtanultuk és megtanítottuk mind azt az elméleti és módszertani ismeretet, ami a szakmához szükséges volt. Az olyan alaptárgy, mint a politikai gazdaságtan ugyan erősen ideologizált és politizált volt, de az elmélettörténet jóvoltából elsajátítottuk más iskolák elméleti rendszerét is. Mindig magas színvonalú volt a statisztikaoktatás, s nõtt a matematikai ismeretek szerepe a közgazdaságtanban.

 

    A magyar közgazdasági elmélet mindig követõ, értékelõ, adaptáló jellegû volt. Nincs olyan közgazdasági iskola, ami Magyarországhoz fûzõdne, de mindig voltak közgazdászaink, akik jól ismerték, mi történik a világban, s a különböző irányzatokat igyekeztek alkalmazni a magyar valósághoz. Adam Smith vagy Friedrich List már saját korában ismert volt Magyarországon, s a gazdaságpolitikai alkalmazásban az elsők között Széchenyi István vagy Kossuth Lajos nevét említhetjük.