2007. II. évfolyam 2. szám
|
|
Interaktív
|
|
Írta: Szent-Iványi Balázs, Tétényi András
|
Marján Attilával, az Európai Bizottság munkatársával beszélgettünk a
világgazdasági erőcentrumok eltolódásáról, Kína felemelkedéséről, ennek
Európára gyakorolt hatásairól és kihívásairól, illetve az ezekre adandó
válaszokról. A témában született könyve „Európa sorsa” címmel 2007
májusában jelent meg a HVG kiadónál. Az interjút vitaindítónak szánjuk,
hiszen fontosnak tartjuk, hogy a hazai közgazdászok körében megjelenő
elképzelések az európai versenyképesség fejlesztéséről nagyobb nyilvánosságot
kapjanak.
 A teljes cikk letölthető innen
|
|
|
Tanulmányok
|
|
Írta: Nicholas Barr
|
Nicholas Barr, a London School of Economics professzora 2006. november 23-án tartott
előadást a Budapesti Corvinus Egyetem és a Diákhitel Központ Zrt. által közösen
rendezett konferencián. A konferenciát az egyetem rektora, Mészáros Tamás vezette,
előadást tartott többek között Manherz Károly, az Oktatási és Kulturális Minisztérium
szakállamtitkára és Hrubos Ildikó, az egyetem rektorhelyettese. A következőkben Barr
professzor megszerkesztett előadását közöljük, a szöveget elsőként közreadó Oxford
Review of Economic Policy hozzájárulásával.
Barr professzor szerint vitathatatlan, hogy az OECD országokban ki kell terjeszteni
a felsőoktatást és emelni kell a minőségét, ám ez egy igen költséges feladat. A felsőoktatási
kiadások fontosságát azonban nem minden ország értékeli egyformán, és
ráadásul politikailag kényes terület. A professzor összefoglalja a közgazdaságtudományi
irodalom fő következtetéseit a felsőoktatás finanszírozásáról, és összehasonlítja
ezeket néhány ország gyakorlatával. A legfontosabb következtetések: (I) az egyetemek
nem irányíthatóak központilag; (II) a hallgatóknak is részt kell venniük a költségek
finanszírozásában; (III) ehhez azonban jól megtervezett diákhitel-konstrukciókra
van szükség; (IV) valamint meg kell találni az állam és a piac közti egyensúlyt.
Nicholas Barr vizsgálja továbbá, hogy az Egyesült Királyság 2004-ben elindított felsőoktatási
reformja mennyire van összhangban az említett elméletekkel és más országok
gyakorlatával, végül pedig felvázolja a továbbiakban szükséges lépéseket. A teljes cikk letölthető innen |
|
Álláspontok
|
|
Írta: Szentes Tamás
|
Professor emeritus Szentes Tamás (Budapesti Corvinus Egyetem Világgazdasági
Tanszék), tanulmányában áttekinti a közgazdaságtan hazai oktatásának
hagyományait, fő kihívásait és gyengeségeit. Érvelése szerint a külföldi
„standard” tankönyvek kritikátlan átvétele és fordítása helyett sokkal inkább
olyan, hazai szerzők vagy szerzői kollektívák által írt művekre van szükség,
amelyek a nemzetközi szakirodalom kellő mélységű ismertetése és kritikája
mellett tükrözik az itthoni tudományos eredményeket, illetve a szerzők önálló
kutatásait is. A közgazdaságtani mainstream egyoldalú és leszűkített közvetítése
helyett sokkal inkább egy olyan minimális ismeretanyag meghatározására
kell törekedni, amely egyrészt biztosítja a középutat, azaz egyik elméleti iskolát
sem tekinti kizárólagosnak, másrészt pedig kellően gyakorlatorientált.
Az elméletek gyakorlati alkalmazhatóságát, illetve a modellek leegyszerűsítéseit
mindig tudatosítani kell a hallgatókkal, nem szabad engedni ugyanis,
hogy a valóságtól elrugaszkodott koncepciók alapján alkossanak képet a világról.
A professzor írásához Szabó Katalin egyetemi tanár fűzött észrevételeket.
Audiatur et altera pars: Szentes Tamás ez utóbbiakkal kapcsolatos reflexióit
is közöljük. Szívesen vennénk, ha mások is kifejtenék álláspontjukat e
fontos oktatásfilozófiai témában. A teljes cikk letölthető innen |
|
Összefoglalók a közgazdaságtudományi irodalomból
|
|
Írta: Neszveda Gábor, Szent-Iványi Balázs
|
Dani Rodrik e tanulmányában a Világbank
egy nemrég megjelent és meglepően
önkritikus, a washingtoni konszenzust felülvizsgáló
kiadványát elemzi. A John
Williamson által washingtoni konszenzusnak
elnevezett gazdaságpolitikai recept
szerint a szegény országoknak a dinamikus
és fenntartható gazdasági növekedéshez
makrogazdasági stabilizációra, liberalizációra,
deregulációra és privatizációra
van szükségük. A Nemzetközi Valutaalap
és a Világbank hitelei nyújtásához feltételül
szabta a washingtoni konszenzus pontjainak
végrehajtását, és ennek következtében
egy sor reform indult Latin Amerikában,
Afrikában, illetve a volt szocialista országokban.
Az intézkedések azonban nem
egészen azokkal a hatásokkal jártak, amelyekre
számítani lehetett. Számtalan kritika
fogalmazódott meg a reformrecepttel
kapcsolatban, így felmerült a washingtoni
konszenzus megújítása, felváltása. A teljes cikk letölthető innen
|
|
Könyvekrõl
|
|
Írta: Wieszt Attila
|
A nemzetközi gazdasági- és társadalmi
folyamatokat illetően a közgazdaságtan
paradigma-válságban van. A második
világháborút követően felállított nemzetközi
intézmények, a GATT (WTO), a Nemzetközi
Valutaalap, a Világbank-csoport,
az ENSZ, és más nemzetközi egyeztetési
mechanizmusok nem képesek stabilizáló
szerepet betölteni, és keresik a helyüket a
változó világban. Másrészről a zömmel
XX. században kidolgozott közgazdasági
elemzési eszközöket használó különböző
szellemi műhelyek, és közgazdasági iskolák
között nincs egyetértés arról, hogy
milyen gazdasági gondolkodás, milyen
gazdaságpolitikai eszköztár vezet a hosszú
távon is stabil és hatékony globális gazdaság
kialakításához. A globális kormányzás,
mint gondolkodási séma és mint intézményi
modell egy lehetséges, ígéretes irányt
jelent az új paradigma megalkotásához.
Hoós János könyve e kutatási területen
elért eredményeket mutatja be. A teljes cikk letölthető innen |
|
|
|
|
<< Első < Előző 1 2 3 4 Következő > Utolsó >>
|
|
Page 1 of 4 |
Atom Feed 