A KÖZ-GAZDASÁG körkérdést intézett néhány tekintélyes hazai közgazdászhoz a konvergencia-programról. A kérdések a következõk voltak:

A Corvinus Egyetemnek 45 éve vagyok oktatója. Azóta már a harmadik nevét viseli. Mindegyik korszakára az volt a jellemzõ, hogy minõségi közgazdászképzés folyt falai között. Ez a minõség idõnkét volt jobb, vagy rosszabb, de mindig megütötte azt a szükséges minimális színvonalat, amelynek birtokában egyáltalán közgazdászképzésről lehet beszélni. Diplománk konvertibilis volt, ami azt jelentette, hogy többnyire külföldön is jól boldogultak vele. Nem kellett soha szakmai kisebbrendűséget éreznünk. Megtanultuk és megtanítottuk mind azt az elméleti és módszertani ismeretet, ami a szakmához szükséges volt. Az olyan alaptárgy, mint a politikai gazdaságtan ugyan erősen ideologizált és politizált volt, de az elmélettörténet jóvoltából elsajátítottuk más iskolák elméleti rendszerét is. Mindig magas színvonalú volt a statisztikaoktatás, s nõtt a matematikai ismeretek szerepe a közgazdaságtanban.

 

    A magyar közgazdasági elmélet mindig követõ, értékelõ, adaptáló jellegû volt. Nincs olyan közgazdasági iskola, ami Magyarországhoz fûzõdne, de mindig voltak közgazdászaink, akik jól ismerték, mi történik a világban, s a különböző irányzatokat igyekeztek alkalmazni a magyar valósághoz. Adam Smith vagy Friedrich List már saját korában ismert volt Magyarországon, s a gazdaságpolitikai alkalmazásban az elsők között Széchenyi István vagy Kossuth Lajos nevét említhetjük.

Finn E. Kydland 2004-ben kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat, Edward C.Prescott-tal megosztva, a dinamikus közgazdaságtan terén elért eredményeikért, az idõkonzisztencia problémájának felvetéséért és megoldásáért a gazdaságpolitikában és az üzleti ciklusok új elméletének kidolgozásáért. A következõkben a Nobel-díj átvétele alkalmából, 2004. december 8-án elmondott elõadását közöljük.

A cikk az olajágazat viszonyait elemzi, bemutatja annak keresleti és kínálati oldalát, illetve a piac intézményi szerkezetét. A piac hektikus mozgását vizsgálva az a cikk alapvetõ mondanivalója, hogy ezt nem lehet a kínálati oldal változásaival magyarázni, hiszen ott egy stabil, kiszámítható kitermelõi kapacitás áll,sokkal inkább a keresleti oldal magatartásával. Ennek hátterében a fejlõdõ országok gazdaságpolitikája és a világpolitikai fejlemények állnak. A kitermelõ országok ezeket a politikai motívumokat használják ki pozíciójuk javítása érdekében, és már csak ez is indokolja, hogy az olajpiacon egy stabilabb intézményi környezet alakuljon ki. A szerzõ részletesen elemzi ebbõl a szempontból néhány kitermelõ ország (Nigéria, Venezuela) gazdaságpolitikai magatartását.