A második világháború óta eltelt időszakban az európai integráció egyik folyamatosan visszatérő kérdése, hogy az Unió milyen helyet tölt be a világpolitikában. A gazdasági integráció kiteljesedésével párhuzamosan egyre nagyobb hangsúlyt kap a politikai, így a külpolitikai integráció megerősítése is gazdasági együttműködéseken, politikai dialóguson, fejlesztési programokon és humanitárius segélyezésen keresztül. Az Unió nemzetközi szerepe megerősödésének, növekvő befolyásának egyik megnyilvánulása, hogy az általa vallott európai értékeket és normákat saját határain kívül is elterjeszti. A demokratikus értékek, a „jó kormányzás” normáinak, valamint az emberi jogok terjesztésének szándéka megjelenik az Unió alapdokumentumaiban is. Az évtizedek során a nemzetközi környezetben bekövetkezett változások lehetőséget adtak az Uniónak, hogy új eszközökön keresztül megerősítse szomszédos régióiban betöltött szerepét. A regionális megközelítés jegyében szorosabb együttműködés alakult ki déli, délkeleti, majd keleti szomszédaival.
 A teljes cikk letölthető innen

Az EK-val való kapcsolatok normalizálására Magyarország már az 1980-as évek elejétől tett lépéseket. Magyarország 1988-ban ún. kereskedelmi és együttműködési egyezmény (trade and cooperation agreement) kötött az EK-ával. A fő eredmény a Magyarországgal szemben korábban alkalmazott a diszkriminatív („speciális”) mennyiségi korlátozások fokozatos megszüntetése volt. Az egyezmény szerint Magyarország más ipari államokkal megegyező bánásmódban (GATT - a legnagyobb kedvezmény elvének teljes körű alkalmazása) részesült. A felek kölcsönösen érvényesítették a nemzeti elbánás elvét.

Az állam és feladatainak, gazdasági szerepvállalásának vizsgálata kezdetektől a közgazdaságtan egyik központi témája volt. Eleinte az államtudományok viszonylag egységes kutatási terepet alkottak, majd szétvált az állam és jogtudományok, valamint a közgazdaságtan vizsgálata és ez utóbbi sokáig adottnak tekintette az intézményeket, és politikákat, a kormányzás témakörét, azaz a tágan értelmezett államot. Napjainkban, főként az új intézményi közgazdaságtan hatására ismét közelebb kerül egymáshoz az említett területek vizsgálata, sokkal erősebbek a  kapcsolódások a társadalomtudomány egyes alterületei, így a közgazdaságtan és az állam- és jogtudományok között is, mint az elmúlt bő évszázadban bármikor. A jelen írásban azonban nem célunk elmélettörténeti áttekintést nyújtani az állammal foglalkozó tudományágakról, hanem fejlődés-gazdaságtani kereteken belül a korábbi elméletek és gyakorlatok kudarcainak (ill. sikereinek) tapasztalataiból, valamint az elméletek legújabb generációja és a fejlődés új paradigmájának alkalmazásából levonható állami szerepvállalásra vonatkozó következtetéseinket mutatjuk be.
 A teljes cikk letölthető innen

A közgazdasági irodalomnak nem sikerült konszenzust kialakítania arról, hogy az országok vagy régiók növekedése hosszú távon a fejlettségi szintek konvergenciájához vagy divergenciájához vezet-e. Jelen tanulmányban azt vizsgáljuk meg, hogy különböző megközelítések szerint hogyan lehet mégis (ha lehet egyáltalán) a kiegyenlítődés felé terelni a gazdaságokat, vagy legalábbis a fejlődési különbségek átmeneti enyhítésére milyen lehetőségek kínálkoznak egy országban, illetve magában az Európai Unióban. A következőkben bemutatjuk, hogy a kormányzat milyen esetekben és milyen eredménnyel tud beavatkozni, és hogy a hagyományos kormányzati indokok érvényesek-e az európai integráció közösségi beavatkozásai esetében.
 A teljes cikk letölthető innen